Fénytelen lények
(kopott szív, lopott lét),
visznek a városban
magányt párosban
szanaszét.
Lépkedek köztük,
s belül kérlel a fény,
kezüket megfogjam,
vagy csak azt mondjam:
-Ne félj!
A szeretet él,
neked mondom.
A szeretet él,
kezem nyújtom.
Hogy sohase félj,
hogy szabadon élj!
A szeretet él,
tüzed gyújtom.
A szeretet él,
szívem nyújtom.
Hogy sohase félj (hey, hey)
hogy szabadon élj! (élj, élj)
(Wamp)
Félsz kicsit, látom,
megint bánt a világ.
Pedig egy új nappal
mindig új angyal
vár ránk.
Nézz csak a fénybe,
mikor hív a sötét!
Hagyd ki most vad táncát,
s szíved rabláncát
törd szét!
A szeretet él,
neked mondom.
A szeretet él,
kezem nyújtom.
Hogy sohase félj, (hey, hey)
hogy szabadon élj! (élj, élj)
A szeretet él,
tüzed gyújtom.
A szeretet él,
szívem nyújtom.
Hogy sohase félj (hey, hey)
hogy szabadon élj! (élj, élj)
A szeretet él,
hát sohase félj,
csak szabadon élj!
A szeretet él,
neked mondom.
A szeretet él,
kezem nyújtom.
Hogy sohase félj, (hey, hey)
a szívedig ér! (ér, ér)