Tudod ez az érzés behúz
És hogy hová sodor a szél, mennyit ér?
Nem volt még sohasem úgy
hogy ennyire fájt-az-hogy
kellenél…
Értem én hogy kiborít ahogyan élsz
katatón ez a tánc és ránkfér… a jó szó
de kiadó az én lelkem is valamiért
üresen áll, olcsó
Mert mondd mi a fontos az út vagy a tét vagy a cél?
A Te csendedből építek majd házat
benne százezer álom és két fotel bőven elfér
tudod hozzád érni átkozottul jó
Ugye egyszer élünk és ma éjjel feljössz hozzám?
Azt ígértem nem kell többé várnod Rám
úúúúú… ezer színű nyár
Lépéselőny vagy a sakktáblán
Tudod ezer évet vártam Rád
mindig csak várok Rád
nem kell többé tánc, kalap-kabát
Eljön majd hogy nem leszek ha hívsz,
ha vársz, ha félsz
gondolj majd rám… ha földet érsz
Mert mondd mi a fontos az út vagy a tét vagy a cél?
A Te csendedből építek majd házat
benne százezer álom és két fotel bőven elfér
tudod hozzád érni átkozottul jó
Ugye egyszer élünk és ma éjjel feljössz hozzám?
Azt ígértem nem kell többé várnod Rám
úúúúú… ezer színű nyár
Lépéselőny vagy a sakktáblán
Az is lehet, valahol vársz, nem tudom hol
de ha rám gondolsz, érzem… mindig érzem
zakatol még… csak a lelkem meztelen
és csendben válaszra vár
Ugye egyszer élünk és ma éjjel feljössz hozzám?
Azt ígértem nem kell többé várnod Rám
úúúúú… ezer színű nyár
Lépéselőny vagy a sakktáblán