Mikor jönnek a rémálmok,
És ébren tartanak,
Baby, hunyd le a szemed,
Majd én cipelem a terhet,
Ha engedsz beszélni.
Én leszek a refrén, és te a dal,
Csak légy a dal.
Ha a belső hegek
Kiülnek arcodra,
És elrejt a sötétség,
Átérzed szellemét,
Akkor nem fogok beszélni,
Én leszek a refrén, és te a dal,
Csak légy a dal.
Csordulj le hegyeimen,
Drágám, töltsd meg völgyeimet,
Csordulj le hegyeimen,
Drágám, töltsd meg völgyeimet,
Csordulj le hegyeimen,
Drágám, töltsd meg völgyeimet.
És mikor messze futsz
Tekintetem elől,
Akkor eljövök
A halott éjszakában,
De nem fogok beszélni,
Míg fel nem virrad a reggel.
Én leszek a dal,
Én leszek a dal.
Csordulj le hegyeimen,
Drágám, töltsd meg völgyeimet,
Csordulj le hegyeimen,
Drágám, töltsd meg völgyeimet,
Csordulj le hegyeimen,
Drágám, töltsd meg völgyeimet.