Mint két őrült,
olyanok voltunk és most oly nehezen ismered ezt el
Mint két megszállott,
távoli világokból néztünk a földre
A pillanat varázsa mint az örökkévalóság
Egy csillagporos csók, egyesek azt mondják ez kémia
Mindig arra gondolok, hogy mit teszel velem
Csillagokat is választottam, sőt egy galaxist
Az égből egy egész költeményt alkottam
Mindig arra gondolok, hogy mit teszel velem
Hová jutottunk mi ketten, mi választ szét minket
Olyan közel voltunk a végtelenhez
Ahová mi ketten eljutottunk, senki más nem juthat el
Olyan közel voltunk a végtelenhez
Talán egy pillanatig szerettük egymást és ez olyan hirtelen múlt el
Ezt nem tudom magam mögött hagyni, még mindig újraélem ezeket a pillanatokat
Talán ennek így kellett lennie, talán így íródnak a történetek
És valaki most arra vár, hogy rád találjon és hogy rám találjon
A világ olyan kicsi, közöttünk a csend óceánja
Még mindig terád várok egyedül a világomban, hogy élvezzük a látványt
Hogy el ne tévedj, elküldöm neked fénynek a holdat
Életed során ezernyi utat jársz be
Én akkor is itt leszek, ha nem találnál ide
Örökké várlak
Hová jutottunk mi ketten, mi választ szét minket
Olyan közel voltunk a végtelenhez
Ahová mi ketten eljutottunk, senki más nem juthat el
Olyan közel voltunk a végtelenhez
Most kettéválnak a vizek, leomlanak a hegyek
A virágok, a tűz és az eső is sírnak és te tudod, hogy
A föld csak egy szeretet nélküli dzsungel
Mikor nem lehetünk egymáséi, nincs a lélekben béke
A nap meghasad, a szél jeget hord
A felhők megtörnek és reggel nem ér véget az éj
Nélküled minden a visszájára fordul
és nincs már visszaút
Hová jutottunk mi ketten, mi választ szét minket
Olyan közel voltunk a végtelenhez
Ahová mi ketten eljutottunk, senki más nem juthat el
Olyan közel voltunk a végtelenhez