Az , amivel ma rendelkezünk, a mélabú
De az, melyet meglelünk majd
Egy mentség, egy ok a visszatérésre
Tegnap volt, de már ma érzem a szükségét
Szánkból, melyek összeforrtak, s a hőséget
A mi szerelmi zugunkból
Már késő van, s fagy, éjjel van, s Én egyedül vagyok
A kezeim viszketnek, hogy hívjalak,
1504 dolog marad, melyet ki kell mondani, ôuô
Te vagy, ki tudod, Szerelmem,
Ha együtt maradunk, vagy adj egy kis szünetet!
Még így is Téged várlak, Téged várlak, ôuô
Te vagy ki tudod, Szerelmem,
A mi kapcsolatunkon mindenütt dolgozni kell,
Már oly közel járunk, oly közel járunk, szívem
Már csak a mélabúnk van...