Strada facendo [Hungarian translation]

Felnőttünk immár és és az én sötét szemeim

Lelkem csillapíthatatlan vágyával kutatja helyét a világban,mit soha nem lel

Ezer hűvös hajnalon át,mely a bicikliken fázik

A trolibuszok áramszedőjén lenyugvó nap sugaráig

Egy ölelő karra és mosolyra éhesen

Felnőttünk mi,èn és régi emlékeimet,elvesztett címeket rejtő ládikóm

Felötlenek régi arcok,s hangok kik egykoron szerettek,de mégis tovább mentek

Orrom ismeretlen tenger illatát szívta bensőmbe,városi végtelennek tűnő üres óráimon

Saját mezítelen ,szomorú árnyékom mellett ülve.

Én és mint egy összcsukott esernyő,megannyi zárkozott éjjelem,felnőttünk hát

Egy arc,mi mellkasomra borult,így olvasván ki belőlem minden gondom és fájdalmam

Végigjártam ezeken az utakon előttem a kanyargó szél mutatva itányt..S belül szüntelen azt érezvén,mindhiába követem..

De magamat biztatván,továbbmentem;majd minden elválik..elválik..elválik

Utadon járva ráébredsz,hogy nem vagy többé egymagad

Utadon járva,meglásd ha elesnél,az égiek elkapnak

Érezni fogod,hogy ez a Te utat,mitől szíved is hevesebben ver

Meglátod majd mennyi még a világban a szeretet

Oly kicsinynek érzem magam a világ összes embere közt

Ábrándjaim vonatán ábrándoztam,ami sosem futott ki a peronról

Szaladtam holdezüstös mezőkön,hogy csak még egy napig had maradjak ártatlan gyermek

Fiatalon s megöregedvén sem vesztettem hitem,csak azt hajtogattam magamnak;majd elválik,majd minden elválik,elválik

Egy dal nem nem képes megváltoztatni egy egész életet,ahogy ez a dal sem

Vajon mi az,mi hajt előre minket,honnan jön,hogy ne adjuk fel,hisz semminek nincs még vége

Mi az,mi darabokra töri szívünk s darabjait szét szórja szerelmekbe és énekekben

Ki az ki mégis hajt bele minket újra és újra dalolva a szerelembe

Hisz a holnap mindig jobb lesz,

Mert utaton járva minden elválik..elválik