Társaságunk lesz néhány szerelmes levél kíséretében
Olyan szavakról, amit magunk közt maradnak,
És nem megyünk el
De elrejtjük a fájdalmat
Amely eltűnik, majd megérezzük
Élénk fantáziánk van, ha hazugságot mondunk
Az az igazság hiánya
Ami előbb vagy utóbb kiderül
A széljárás változik, de mi nem
És ha változunk egy kicsit is
Az csak azért van, mert tetszeni akarunk annak
Aki hozzánk érkezhet és velünk maradhat
Ilyenek vagyunk
Nehéz megmagyarázni
Azokat a keserű napokat, hagyjuk is
Gyakran találhatsz így minket,
Azokon az álmatlan éjszakákon
De mi nem fáradunk el még akkor sem ha megint "igen"-t mondunk neked.
Sietve elszállnak azok a végtelen hosszúságú napok
Az a csönd, amely bizalmas
És egy gyermeki mondat marad meg
Amit ismétlünk, de ki hallgat arra?
A kocsikból a playboyok bókjaikat
Nekünk szánják,
De mi már nem figyelünk fel arra,
Ha van valaki,aki ezt már nem bírja tovább
A széljárás változik, de mi nem
És ha összezavarodunk egy kicsit is
Az csak azért van, mert meg akarjuk érteni
Azt aki nem képes még mindig beszélni velünk.