Ezek az új könnyek az emlékezet cseppjei
Szereplők vagyunk egy kitörölhetetlen történetben
Számtalanszor jössz majd, hogy megkeress
Üres szobáimban
Felmérhetetlen és felfoghatatlan
Hiányod, ami bennem él
Elválaszthatatlanok vagyunk, ugyanolyanok, törékenyek
És már ily messze egymástól
Fagyos gondolatokkal futok feléd
A sorsunk azonos; egy csapásra változtat majd meg minket
Várunk egy jelet, egy végzetet, egy örökkévalóságot
De mondd meg nekem, mit tegyek, hogy most elérjelek téged
Hogy most elérjelek, elérjelek téged
Egy múlt töredékei vagyunk, ami többé vissza nem térhet
Pótolhatatlan az az idő, mit elrabolt tőlünk,
Mesélek majd rólad, kitalálom érted
Mindazt, amink (már) nincs
Az ígéretek megtörtek, akár az esőcseppek fölöttünk
Elfáradtak a szavak, de én tudom, hogy meghallgatsz majd
Várunk egy másik utazásra, egy végzetre, egy igazságra
De mondd meg nekem, mit tegyek, hogy most elérjelek téged