A lány látta őt kijönni onnan,
Mostmár tudta az igazat,
És eldönttetett...
A féltékenységtől őrölten a nyomába eredt
Miután feljegyezte a címet
És visszafojtva a sírást.
Hogy tudtad ezt tenni velem?
Velem, aki mindvégig szeretett volna
Tudom, hogy meg fogod bánni.
Az üres utca, a tökéletes éjszaka,
Egy kivilágítatlan kocsit nem tudott elkerülni
Egy pontos ütés
És minden véget ért köztük hirtelen
A lány nem akarta, hogy lássam
Soha nem hátrált volna ,
De egyszer még Budán is volt kutyavásár...
Hogy tudtad ezt tenni velem?
Velem, aki mindvégig szeretett volna
Tudom, hogy meg fogod bánni.
Az üres utca, a tökéletes éjszaka,
Egy kivilágítatlan kocsit nem tudott elkerülni
Egy pontos ütés
És minden véget ért köztük hirtelen
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység. Nem!
Hogy tudtad ezt tenni velem?
Velem, aki mindvégig szeretett volna
Tudom, hogy meg fogod bánni.
Az üres utca, a tökéletes éjszaka,
Egy kivilágítatlan kocsit nem tudott elkerülni
Egy pontos ütés
És minden véget ért köztük hirtelen
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Az üres utca, a tökéletes éjszaka,
Egy kivilágítatlan kocsit nem tudott elkerülni
Egy pontos ütés
És minden véget ért köztük hirtelen
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.
Nem, semmit nem bánok,
Újra megtenném,
Ez a féltékenység.