Első versszak:
Te... (elhullottál, elhullottál, elhullottál, elhullottál)
Oly sok könny (örökké, örökké, örökké, örökké)
Szétválasztott (egyedül, egyedül, egyedül, egyedül)
S oly egyesített (nekünk, nekünk, nekünk, nekünk)
Második versszak:
Mi... (örökké, örökké, örökké, örökké)
Oly sokáig voltunk közel (egyedül, egyedül, egyedül, egyedül)
Hideg vagy (nekünk, nekünk, nekünk, nekünk)
Égő szemekkel (örökké, örökké, örökké, örökké)
Refrén:
Németország! Hallom sikolyod!
Szeretek, s gyűlölök!
Németország! A tábortűz gyermeke
Fiatal, s (mégis) oly öreg!
Második versszak:
Én... (tiéd vagyok, tiéd vagyok, tiéd vagyok, tiéd vagyok)
Nem lett volna szabad megsértenem téged (örökké, örökké, örökké, örökké)
Szeretni fogok (egyedül, egyedül, egyedül, egyedül)
S gyűlölni (nekünk, nekünk, nekünk, nekünk)
Ének:
Felsőbbrendűség és szabadság
Kifosztás és menetelés
Nem rejtőzhetünk szemei elől
Németország, Németország - mindfelettünk!
Refrén:
Németország! Hallom sikolyod!
Szeretek, s gyűlölök!
Németország! A tábortűz gyermeke
Fiatal, s (mégis) oly öreg!
Utó-refrén:
Németország! Ez a boldogság /szerencse/?
Vagy átok?
Németország! Te vagy a feledés?
Vagy már áldás?
Németország!
Németország!
Ének:
Felsőbbrendűség és szabadság
Kifosztás és menetelés
Nem rejtőzhetünk szemei elől
Németország, Németország - mindfelettünk!
Refrén:
Németország! Hallom sikolyod!
Szeretek, s gyűlölök!
Németország! A tábortűz gyermeke
Fiatal, s (mégis) oly öreg!
Utó-refrén:
Németország! Ez a boldogság /szerencse/?
Vagy átok?
Németország! Te vagy a feledés?
Vagy már áldás?
Németország!
Németország!