Sárosi Katalin - Szerelmi történet

Hogy is kezdjem el,

Ami elmondhatatlan,

Hogy is mondjam el?

Amiért érdemes volt

Megszületni tán,

S meghalni sem nagyon nagy

Áldozat talán:

Ki érti meg?

Egy fiú és egy lány,

Az első pillanatban

Játszanak csupán,

De már az első csókban

Benne ég a vágy,

A mindent elemésztő

Olthatatlan láng:

A szenvedély.

Már felednénk

Magányos éveket

Elvenni őt

Tőlem már nem lehet!

Arca közel,szeme ölel,

S ha végre rámtalált

Egyszer egy álom,

Nem engedem,

Hogy köddé váljon!

Nincs szó rá elég,

Mily gyönyörű szép!

[:Meddig lesz enyém?

Sivár kis életemre

Meddig tűz a fény?

Amiért érdemes volt

Megszületni tán,

S meghalni sem nagyon nagy

Áldozat talán:

A szerelem!:]