Azon a napon, amikor a fal ledőlt
A lakatokat a földre dobták
És magasra emelt poharainkkal megérkezett egy kiáltás a békéért
Azon a napon, amikor a fal ledőlt
A Bolondok Hajója végre földet ért
Ígéretek világították meg az éjszakát, mint papír galambok repülés közben
Azt álmodtam, hogy elmentél mellőlem
Se melegség, még csak büszkeség se maradt
És még annak ellenére is, hogy szükséged volt rám
Világos volt, hogy nem tehetek érted semmit
Most az élet napról-napra egyre elértéktelenedik
Ahogy barátok és szomszédok elfordulnak
És van egyfajta változás, amit még megbánással sem lehet nem megtörténtté tenni
Most úgy változnak a határok, ahogy a sivatag homokja
Miközben a nemzetek véres kezeiket mossák
a hűségtől, a történelemtől, a szürke árnyalataiban
Dobok hangjára ébredtem
A zene szólt, a reggeli nap beszűrődött
Megfordultam és rádnéztem
És a keserű maradványok kivételével minden elszállt... elszállt