1000 år [Hungarian translation]

Pontosan egy évvel ezelőtt mi mind leültünk együtt

Ugyanahhoz az asztalhoz

Ugyanazok a beszélgetések kezdődtek el ugyanabban a sorrendben

Milyen rég volt! Jó újra látni! Jól vagy?

És mi van a karriereddel, mondd csak, van elég pénzed?

Már szívből tudjuk, és most is ugyanazokat a dallamokat hallgatjuk

Próbáljuk nem elkezdeni ugyanazokat a beszélgetéseket

Valójában eléggé hülyeség, ahogy mind a szerepeinket játszuk, de

Mindig is így volt, és ez valami,

Amin egyszerűen túl kell lennünk

De besötétedik, és az utcai lámpák kigyúlnak az út felett

Néhány pohár után végre kitörünk a felszín alól

Eleinte senki se akarja kimondani, de mégis mindenki küzd

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a csapatunk kisebb lett,

Üres helyek vannak az asztal körül, néhány hang nem szól már

Hiányzik a parfümös levegő, ami keveredni szokott a többiekével

Az év, amely elmúlt, tisztán látható nyomot hagyott maga után

És ez jól látszik, amikor összegyűlünk az asztal körül

És én még ezer évig is szeretni foglak

És semmi sem fog változni pedig az idő egyre múlik

Igen, én még ezer évig is szeretni foglak

Messsze vagy tőlem, mégis közel hozzám

Egy egész év elelt azóta, hogy legutóbb itt ültél velünk, nehéz elhinni

A neved még minidig itt van a telefonkönyvemben

Mintha egyszerűen megnyomhatnék egy gombot és felhívhatnálak

Régen, mior meg volt az esélyem, nem hívtalak elégszer

Úgy gondoltam, írhatnék egy levelet ma este, ami csak a tied

Elmesélhetném, mi történt azóta, a jót és a rosszat is

Kezdhetném azzal, hogy a nap, amikor elbúcsúztál,

Gyönyörű volt, és tele volt virágokkal és barátokkal a sírod körül

És nagyapa erős volt, alig ejtett el könnycseppet

Pedig sok tekintetben neki volt a leghosszabb éve

Camilla és a nagynéném, ők magukon kívül voltak

Azt hiszem, már jobban vannak, pedig nagyon kimerültek

Peter, ő otthagyta anyámat, de ilyesmi néha megtörténik

Mégis rosszul viselte, és sosem fogják szívesen látni

Hende még mindig itt van, ő és én gondoskodunk anyámról

És esténként még mindig összegyűlűnk az asztal körül

És én még ezer évig is szeretni foglak

És semmi sem fog változni pedig az idő egyre múlik

Igen, én még ezer évig is szeretni foglak

Messsze vagy tőlem, mégis közel hozzám

Legutóbb, mikor így összegyűltünk,

A templomban voltunk, és elbúcsuztunk

És most, mikor a fények kigyúlnak, és a nap véget ér

A város lenyugszik, béke honol

És nyilvánvalóvá válik, hogy vanna dolgok, amik nem változnak

Bizonyos tekintetben olyan, mintha nem múlt volna el az idő

A nők a családomban sosem sírnak semmi miatt,

Pedig a világ súlyát cipelik a vállukon

A szélről meg egyebekről csevegnek, magazinokat lapozgatnak

Mindig egymást tekintik fontosabbnak, a saját életük háttérbe szorul

És néhnyan azt mondják, ez valami, amit tőled tanultak

Az év, amely elmúlt, tisztán látható nyomot hagyott maga után

De tudnod kell, hogy még mindig összegyűlünk az asztal körül

És én még ezer évig is szeretni foglak

És semmi sem fog változni pedig az idő egyre múlik

Igen, én még ezer évig is szeretni foglak

Messsze vagy tőlem, mégis közel hozzám