Pontosan egy évvel ezelőtt mi mind leültünk együtt
Ugyanahhoz az asztalhoz
Ugyanazok a beszélgetések kezdődtek el ugyanabban a sorrendben
Milyen rég volt! Jó újra látni! Jól vagy?
És mi van a karriereddel, mondd csak, van elég pénzed?
Már szívből tudjuk, és most is ugyanazokat a dallamokat hallgatjuk
Próbáljuk nem elkezdeni ugyanazokat a beszélgetéseket
Valójában eléggé hülyeség, ahogy mind a szerepeinket játszuk, de
Mindig is így volt, és ez valami,
Amin egyszerűen túl kell lennünk
De besötétedik, és az utcai lámpák kigyúlnak az út felett
Néhány pohár után végre kitörünk a felszín alól
Eleinte senki se akarja kimondani, de mégis mindenki küzd
Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a csapatunk kisebb lett,
Üres helyek vannak az asztal körül, néhány hang nem szól már
Hiányzik a parfümös levegő, ami keveredni szokott a többiekével
Az év, amely elmúlt, tisztán látható nyomot hagyott maga után
És ez jól látszik, amikor összegyűlünk az asztal körül
És én még ezer évig is szeretni foglak
És semmi sem fog változni pedig az idő egyre múlik
Igen, én még ezer évig is szeretni foglak
Messsze vagy tőlem, mégis közel hozzám
Egy egész év elelt azóta, hogy legutóbb itt ültél velünk, nehéz elhinni
A neved még minidig itt van a telefonkönyvemben
Mintha egyszerűen megnyomhatnék egy gombot és felhívhatnálak
Régen, mior meg volt az esélyem, nem hívtalak elégszer
Úgy gondoltam, írhatnék egy levelet ma este, ami csak a tied
Elmesélhetném, mi történt azóta, a jót és a rosszat is
Kezdhetném azzal, hogy a nap, amikor elbúcsúztál,
Gyönyörű volt, és tele volt virágokkal és barátokkal a sírod körül
És nagyapa erős volt, alig ejtett el könnycseppet
Pedig sok tekintetben neki volt a leghosszabb éve
Camilla és a nagynéném, ők magukon kívül voltak
Azt hiszem, már jobban vannak, pedig nagyon kimerültek
Peter, ő otthagyta anyámat, de ilyesmi néha megtörténik
Mégis rosszul viselte, és sosem fogják szívesen látni
Hende még mindig itt van, ő és én gondoskodunk anyámról
És esténként még mindig összegyűlűnk az asztal körül
És én még ezer évig is szeretni foglak
És semmi sem fog változni pedig az idő egyre múlik
Igen, én még ezer évig is szeretni foglak
Messsze vagy tőlem, mégis közel hozzám
Legutóbb, mikor így összegyűltünk,
A templomban voltunk, és elbúcsuztunk
És most, mikor a fények kigyúlnak, és a nap véget ér
A város lenyugszik, béke honol
És nyilvánvalóvá válik, hogy vanna dolgok, amik nem változnak
Bizonyos tekintetben olyan, mintha nem múlt volna el az idő
A nők a családomban sosem sírnak semmi miatt,
Pedig a világ súlyát cipelik a vállukon
A szélről meg egyebekről csevegnek, magazinokat lapozgatnak
Mindig egymást tekintik fontosabbnak, a saját életük háttérbe szorul
És néhnyan azt mondják, ez valami, amit tőled tanultak
Az év, amely elmúlt, tisztán látható nyomot hagyott maga után
De tudnod kell, hogy még mindig összegyűlünk az asztal körül
És én még ezer évig is szeretni foglak
És semmi sem fog változni pedig az idő egyre múlik
Igen, én még ezer évig is szeretni foglak
Messsze vagy tőlem, mégis közel hozzám