Hallgatjuk a történeteket és romantizálunk,
Hogyan követnénk a hős útját.
Dicsekszünk a napról amikor a folyó kiárad,
Gogyan fogunk felemelkedni a dicsfényünk magasságába.
Halgatjuk a történeteket ahogy mi mind racionalizáljuk,
Magunkat a megmentő kezeibe.
Színleljük az összes próbát és gyötrelmet.
Egyikünk sem volt ott,
Nem úgy mint te...
Tudatlan testvérek a gyülekezetben.
Körbeállnak szimpátiát köpködve,
Kímélj meg...
Egyikük sem tud felérni hozzád.
Saját magukat vakították meg, ezek a képmutatók nem látnak.
De elég az eggyüttes Júdásról.
Ki tagadhatná hogy te voltál aki megvilágította
A saját kis isteni darabját?
És ez a kis fényem, egy ajándék amit rám hagytál
Hagyom hogy világítson
Hogy biztonságban irányítson az utadon.
A hazavezető utadon...
Ó, mit fognak csinálni amikor a fények eltűnnek?
Nélküled, hogy elvezetnéd őket Zion-ba?
Mit fognak csinálni, mikor kifut a folyó
A folyamatos remegésen kívül?
Magas az út,
De a szemeid a földön vannak.
Te vagy a fény és az út.
Amiről csak olvasni fognak.
Csak azért imádkozok, hogy
a menny tudja mikor emeljen ki.
10 000 nap a tűzben elég hosszú.
Haza mész...
Te vagy az egyetlen aki felszegheti a fejét.
Rázd az öklöd a kapukra, mondva,
"Haza jöttem!
Keressétek meg nekem a fiút és az apát.
Mondjátok meg nekik, a hit pillére felemelkedett.
Itt az idő!
Az én időm!
Adjátok ide
Adjátok ide a szárnyaim!"
Adjátok ide (5ször)
Adjátok ide a szárnyaim
Te vagy a fény, az út,
Amiről csak olvasni fognak.
Beálított vagyok az arrogáns módjaimban.
Bizonytalanság terhe kidobva a nem hívőkre.
Te voltál a tanúm, a szemeim, a bizonyítékom,
Judith Marie, a feltétlen.
Nappali fény elhalványul, hátrahagy hideg fluoreszcenciát.
Nehéz téged látni ebben a fényben.
Kérlek bocsásd meg ezt a merész javaslatot.
Ha ma látnád a teremtőd arcát.
Nézz a szemébe.
Nézz a szemébe és mond neki,
"Soha nem éltem hazugságot, soha nem vettem el életet,
De biztosan megmentettem egyet.
Hallelúja
Ideje hogy hazavigyél"