Felhívtalak ma,
csak megkérdezni hogy vagy.
Teljesen normálisan beszéltem,
valahogy mégis az idegeidre mentem.
Belemásztál az elmémbe baby,
sosem kérdőjeleztem meg magam ennyire.
Elég szép vagyok? Elég vicces vagyok, baby?
Utálom, hogy hatalmat adtam ezek felett a dolgok felett.
Mert mindig egyet lépünk előre és hármat hátra,
én vagyok életed szerelme, amíg fel nem idegesítelek.
Mindig egy lépés előre, három hátra.
Szeretsz, akarsz, utálsz?
Baby nem értem,
nem, nem értem.
És talán valamilyen mazochista módon,
valahogy mégis izgalmasnak találom ezt.
Vajon melyik arcodat látom ma meg?
Az ajtóig kísérsz, vagy sírva küldesz haza?
Mert mindig egyet lépünk előre és hármat hátra,
én vagyok életed szerelme, amíg fel nem idegesítelek.
Mindig egy lépés előre, három hátra.
Szeretsz, akarsz, utálsz?
Baby nem értem.
Nem, ez előre-hátra, valami rosszat mondtam?
Előre-hátra, mindent átfuttatok, amit mondtam.
Előre-hátra, valami rosszat mondtam?
Előre-hátra, baby, ez mind inkább a te hibád.
Egy lépés előre, három hátra
és elhagynálak, de ez a hullámvasút mindenem.
Egy lépés előre, három hátra.
Szeretsz, akarsz, utálsz?
Baby nem értem,
nem, nem értem.