The Greatest Show on Earth [Hungarian translation]

1. Négy egész hat

Őskori horizont

Az első napfelkelte

Az ősöreg Földanyán

Tökéletes remekmű

Mi ott alszunk valahol

„Százmillió évnyi alvás után végre egy élettől nyüzsgő, pazar bolygóra emeltük a tekintetünk. Néhány évtized múltán ismét be kell hunynunk a szemünket. Hát nem az a legnemesebb, legfelvilágosultabb módja rövidre szabott időnk eltöltésének a napfényben, ha azon munkálkodunk, hogy megértsük a mindenséget és hogy hogyan ébredtünk benne tudatra?” (Kertész P. Balázs fordítása)

2. Élet

A gravitáció kozmikus törvénye

A tűz köré vonzotta az újszülötteket

Az érzéketlen, jeges, hatalmas végtelenség mindenfelé

Egy magányos vándor a lakható övezetben

Elmesél egy történetet

A csillagbölcsőtől a szénlakomáig

Eljön a Közös Ős

A kémia gobelinje

Egy írás a kertben

Mely elvezet mindenek anyjához

Egyek vagyunk

Mi vagyunk a világegyetem

A jövő ősei

Devon tengerének utódai

Korszakok múlnak el

És írnak történetet valamennyiünk számára

Napról-napra új megnyitó

A Föld legnagyobb show-jához

Ioncsatornák köszöntik a külvilágot

Csillagporral

Elültetik a biológia szent fáját

Eljön az Élet

Azért vagyunk itt, hogy gondozzuk a kertet

Csodálatosan világra jön

Végtelenül sokféle gyönyörű forma

3. A Szerszámkészítő

Egymilliárd év után

A show még mindig tart

Egyetlen ősatyád sem halt meg idő előtt

A leleményes vándorok Afrikából

Kis Lucy Afar-ból

Világra hozták a fantáziát

A bálványimádást

Az önpusztító fegyvereket

Eljön a Rések Istene

Mélyen a múltból

A prédák ősöktől örökölt félelme

Eljön Ionia, a gondolat bölcsője

A megértés struktúrája

Az ember kéjes vágya olyan kivételessé válni

Hogy az egész Földet uralhassa

A sóvárgás csillogó kövekért

Hatalmas gombafelhőkért

Az akarat, hogy úgy tégy, ahogy veled tennének

Eljön a történelem, a nagy befejezés

Eljön a patkányok ideje

Az ember a napfényben időzve

Arról álmodott, hogy megért

Egyetlen homokszemet

Világra hozta a költészetet

De egy nap megszűnik

Köszöntsd a könyvtár utolsó fényét

Itt voltunk!

Itt voltunk!

Itt voltunk!

Itt voltunk!

4. A Megértés

„Meg fogunk halni, és ez a tény módfelett szerencsésekké avat bennünket. A legtöbben soha nem halnak meg, minthogy nem is jönnek világra – azok a potenciális emberek –, akik a helyemben lehetnének, de akik valójában soha nem fogják meglátni a napvilágot, többen vannak, mint ahány homokszem Arábia sivatagjaiban. Ezen meg nem született szellemek között bizonyára akadnának nagyobb költők is Keatsnél, nagyobb tudósok Newtonnál. Ezt onnan tudhatjuk, hogy a DNS-ük által meghatározható lehetséges emberek halmaza mérhetetlenül nagyobb a ténylegesen élő emberek halmazánál. E döbbenetes valószínűségek ellenére önök és én itt vagyunk, a magunk hétköznapiságában. (Kertész P. Balázs fordítása) Mi, a maroknyi kiváltságos, aki elnyerte a jutalmat, hogy megszülethet minden valószínűség ellenére, hogy merünk sopánkodni elkerülhetetlen visszatérésünk felett ezen korábbi állapotba, amelyből a mérhetetlen többség soha ki sem mozdult?”

5. Tengerviselt uszadékfa

„Felemelő elképzelés ez, amely szerint az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelték bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki - és teszi ma is.” (Kelemen László fordítása)