Ne adj szeretetet, ne adj hitet,
Bölcsességet, se büszkeséget, adj ártatlanságot helyettük.
Ne adj szerelmet, már volt benne részem,
Se szépséget vagy pihenést, adj igazságot helyettük.
Egy varjú repült velem, tartva a távolságot.
Egy ily büszke teremtés...
Láttam lelkét, irigyeltem büszkeségét.
De nem volt szükségem tőle semmire.
Egy bagoly jött oda hozzám, öreg és bölcs.
Megmutatta egész ifjúságom.
Tanultam tőle, irigyeltem értelmét,
De nem volt szükségem tőle semmire.
Ne adj szeretetet, ne adj hitet,
Bölcsességet, se büszkeséget, adj ártatlanságot helyettük.
Ne adj szerelmet, már volt benne részem,
Se szépséget vagy pihenést, adj igazságot helyettük.
Egy galamb jött oda hozzám, nem volt benne félelem.
A karomon pihent.
Megérintett nyugalma, irigyeltem szerelmét,
De nem volt szükségem tőle semmire.
Egy hófehér hattyú jött oda hozzám.
A tó tükrözte édes szépségét.
Megcsókoltam nyakát, imádtam kegyelmét,
De nem kellett semmi, mit adhatott volna.
Elszomorítottam őt, ronccsá tettem.
Elszomorítottam őt, ronccsá tettem.
Elszomorítottam őt, ronccsá tettem.
Ne adj szeretetet, ne adj hitet,
Bölcsességet, se büszkeséget, adj ártatlanságot helyettük.
Ne adj szerelmet, már volt benne részem,
Se szépséget vagy pihenést, adj igazságot helyettük.