Azért, mert vállad a vállamhoz ér,
A szád a hajamhoz
És a kezed a nyakamhoz.
Azért, mert az ágyékomban érzem,
Mikor a lélegzeted megsuhint.
Azért, mert a kezeid,
Azért, mert orcád az orcámhoz ér.
Azért, mert a reggel elérkeztével,
Azért, mert az éj elérkeztével.
Mikor azt mondod "gyere", én jövök.
Mikor mosolyogsz, én mosolygok.
Azért, mert itt vagy ott,
Legyen az bármelyik országban,
Addig amíg te ott vagy,
addig mindig otthon fogom érezni magam.
Azért,mert szeretlek,
jobbnak látom, ha most elmegyek.
Mert tudni kell elhagyni,
mielõtt a szerelem kialszik.
Azért, mert félek, hogy gyászba borulnak
az elmúlt percek, órák, másodpercek.
Azért, mert tudom, hogy nagyon kevés kell ahhoz,
hogy az éj eliszkoljon és ott találjuk magunkat a reggel küszöbén.
Nem hagyom, hogy az ágyunk fölé hajoljon
a bánkódás vagy az unalom árnyéka.
Nem hagyom, hogy nap nap után haljon meg minden,
ami minket jelképezett, minden, mi a szerelmünket jelentette.
Az idõ sosem fogja elvenni ezt tõlünk,
Inkább magammal viszem. Életben tartom.
Oh, hagyj elmenni, igen szeretlek,
de jobbnak látom, ha most elmegyek.
Mert tudni kell elhagyni,
mielõtt a szerelem kialszik.
Láttam azokat, akik pont úgy csinálták,mint mi; lassú léptekkel haladtak
És úgy hordták szerelmüket, mint egy gyermeket.
Láttam azokat, akik pont úgy csinálták, mint mi; lassú léptekkel haladtak
És térdre rogytak, mikor elérkezett a végzetes este.
Tombolva, s vívòdva- így találtam rájuk
Mint két megsebzett farkas. Mivé váltak?
Nem akarom, hogy velünk is ez történjen. Szeretlek.
Nem akarom, hogy szétszakadjunk.
Jobb lesz, hidd el nekem, ha most szétválunk
Mielõtt a szerelem kialszik.
Jobb lesz, hidd el nekem, ha most szétválunk
Mielõtt a szerelem kialszik.