Szóval nem érted, miért látsz engem folyton feketében
Hogy fehér színt miért nem látsz soha rajtam
És, hogy miért mindig olyan komor a megjelenésem
Hát, ennek mind oka van
A feketét a szegények és elnyomottak miatt viselem
Akiknek városában nincs se remény, se élelem
A rab miatt viselem, aki tettéért már rég megfizetett
De még mindig ott van, mert az idő rabja lett
Azokért is viselem, akik sosem olvasták
Vagy hallották Jézus szavait
A boldogság felé vezető útról a szereteten és jótékonyságon át
Pedig azt hinnénk, konkrétan felénk célozta mondandóját
Mi aztán nagyon is jól boldogulunk, képzelem
Villámgyors autóinkban és flancos gönceinkben
De csak, hogy emlékezzünk azokra is, akiknek nehéz
Muszáj lennie egy embernek, aki értük visel feketét
A beteg és magányos idősekért hordom
Az óvatlanokért, akik megtörtek az úton
Gyászolásképp hordom az életekért, amik nem teljesültek be
Minden héten száz remek embert vesztünk el
És az ezrekért hordom, akik meghaltak már
Akik azt hitték, az Úr az Ő oldalukon áll
És még százezrekért hordom, akik meghaltak már
Akik azt hitték, mindenki az Ő oldalukon áll
Tudom, vannak dolgok, amik soha nem lesznek jók
És mindenen van mit javítani, bárhova vet a sors
De amíg nem kezdünk el legalább néhány dolgon változtatni
Addig engem sohasem látsz majd fehéret hordani
Persze, szívesen hordanék én szivárványt minden nap
Azt mondva a világnak, hogy minden rendben van
De azon leszek, hogy magamon egy kis sötétséget elviseljek
Amíg a dolgok nem derűsebbek, hívjatok Fekete Ruhás Embernek