La fille à cent sous [Hungarian translation]

Mikor még ocsmányabb sártengerben éltem,

Mint a belek férge,

Egy még részegebbel száz sou-t becseréltem

A feleségére.

Elkapám a göncét, kihúzám belőle,

Ott feküdt meztelen;

Akkor derült ki, hogy behúztak a csőbe,

Jól kitoltak velem.

"Csontkollekciódat, kisanyám, betakard,

Nem kell ez a holmi.

Én egy ínyenc vagyok, a fene se akart

Csontvázat csókolni.

Menj vissza apuhoz, áruját nem kérem,

Pénzét is rakja el."

De ő csak nézett rám alázattal, mélyen:

"De nekem maga kell.

Nem vagyok túl kövér, sóhajtá leverten,

De ki tehet róla..."

Hát úgy meghatódtam, ölembe ültettem

Bordáit számolva.

"Száz sou ára pipim, hogy' hívnak, te finom?

Mire kereszteltek?"

"Úgy hívnak, hogy Ninette." - "Na hát akkor, Ninon,

Ne rinyálj, szeretlek!"

És az a csonthalom, mi nem kellett volna

Még ingyen se, befért

A szívembe, ott van, oda van srófolva,

Nem adnám semmiért.

Mikor még ocsmányabb sártengerben éltem,

Mint a belek férge,

Egy még részegebbel száz sou-t becseréltem

A feleségére.