Nem tudom ki vagyok,
ember vagyok még egyáltalán?
Minden éjjel eladom a lelkem...
Elfelejtettem a születésnapod,
rongyokba öltöztem,
nem kéne innom, kicsúszik a kezemből az irányítás,
és tudom ...
Egy szemét vagyok,
de legalább tudom, hogy meg tudlak nevettetni, úgy ahogy senki más.
Mekkora szemét ...
de legalább mindig önmagam adtam,
mindenféle varázslat nélkül,
oh nem....
Senki nem ismeri a titkom,
senki sem ismeri a szívem,
mert mindig csak menekül...
Nem tudom mit csinálok,
nem tudom hová megyek,
még azt sem tudom, honnét jöttem,
Beismerem....
Mondd, hogy itt maradsz ...
ez több, mint egy átlagos nap ,
mielőtt mész,
van valami, amit el kell mondanod nekem,
mielőtt elmész,
bármilyen kegyetlen is a válasz,
légy őszinte kérlek,
térden állva várok...
Végül mellettem leszel majd,
a napon, amikor megöregszünk?
Mellettem aludnál el, amikor már
hidegek a kezeim?
Egy szemét vagyok,
de legalább tudom, hogy senki más mellett nem ragyogsz úgy, mint mellettem,
mekkora szemét ...
de legalább mindig önmagam voltam,
mindenféle varázslat nélkül ...