Even in the Quietest Moments [Hungarian translation]

Bárcsak tudnám, mit kell tennem

Még a legnyugodtabb pillanatokban is!

És habár a nap ragyog,

Mégis esőt érzek - ami ismét erre jön, drágám

És bár te megmutattad nekem,

Szívem hangulata bizony ingadozott,

Mert van egy kétségből font árnyék, amely nem hagyja, hogy túl hamar rád találjak.

Az a zene, amit te adtál nekem,

Maga a lelkem nyelvezete:

Uram, veled akarok lenni.

Nem hagynál engem a hűvösből megérkezni?

Ne hagyd elhalványulni a napot

Ne hagyd eltűnni a napot

Ne hagyd, hogy eltávozzon a nap,

Hamarosan eljutsz hozzám

És habár hallgatnak a csillagok,

Az óceán pedig mély, én biz' csak aludni térek.

Majd pedig megalkotok egy csendes filmet,

Abban te fénylő csillaggá változol, ugye, drágám?

Suttogásod titkot mesél,

Nevetésed élvezete örömöt hoz.

És annak a csodának az érzése is, hogy a Természet saját kicsiny gyermeke vagyok.

De a könnyek még ömlenek

Mégpedig egyenesen az égből

Hát azért sok van belőlem, hogy a mélybe mehessek - mielőtt a magasba emelkedem.

Ne hagyjátok a napot eltűnni,

Ne hagyjátok a napot eltűnni,

Ne hagyjátok a napot eltűnni hagyni,

De nem: nem hagyhatjátok az életemet eltűnni!

Mondjátok, hogy nem hagyhatjátok el az én életemet -

Mondjátok, hogy nem hagyhatom el

Mondjátok, hogy nem tehetem, kérlek, maradj, kérlek,

Mondjátok, hogy nem tehetem, kérlek, hadd maradjak, kérlek,

Uram, nem jössz el, és nem kapcsolódsz az életembe,

Uram, nem jössz el, és nem kapcsolódsz az életembe,

Uram, ne menj el tőlem

És még ha a dal le is zárul,

Ugyan merre is jártam - vagy csak álom volt az?

És bár ajtód mindig nyitva,

No, hol is kezdjem - kérlek, jöjj be hozzám, drágám!